A tendai buddhizmus a mahájána buddhizmus egyik japán iskolája, amely a kínai tientaj vagy Lótusz szútra iskolából alakult ki. A tendai buddhizmust Szaicsó (767–822) ültette át Kínából a 9. század elején. Az új iskola egy rendszerbe próbálta ötvözni a buddhista meditációs gyakorlatokat, az önfegyelem gyakorlását és a misztikus lelkesedést.[1] A tendai buddhizmus legfőbb központja Japánban található a Hiei-hegyen.[2]
Kőrösi Csoma Sándort, a keletkutatás magyar úttörőjét, Japánban a Tendai buddhisták szentté (bodhiszattvává - japánul "boszacu") avatták 1933. február 22-én, a tokiói Taisho egyetem dísztermében. Az avatási szertartást a Tendai Kolostor főpapja vezette, több mint 500 vendég előtt.[3]